Pingvin-csőr rovatunkban minden hónapban más-más sportolónkkal – legyen az vízilabdázó vagy úszó, kicsi vagy nagy – fogunk beszélgetni.
Januárban Szonját kérdeztük, aki a kezdetek óta velünk van, itt tanult meg úszni, mostanra pedig a Dunaújvárossal való együttműködésünk okán az ottani női utánpótlás csapatokban pólózik. Az edzések egy részén Újvárosban vesz részt, de még nálunk is vízbe ugrik a hétköznapokon.
Mióta vagy a Kis-Pingvin tagja, mi a legkedvesebb emléked innen?
13 éve vagyok az egyesület tagja, és őszintén szólva annyi jó élményem van, hogy nem tudok egyet választani közülük. Minden tábor, majd az utóbbi években a táboroztatás, a kihívásaink, a közös futások és jótékonykodások örök emlékek maradnak.
A tanulmányaid mellett a Dunaújváros színeiben vízilabdázol, mit gondolsz a legnagyobb kihívásnak ebben?
A legnagyobb kihívást talán azt jelenti, hogy egyszerre két helyre is tartozom. Nem minden nap tudom megoldani, hogy Dunaújvárosban eddzek, így nehezebb volt beilleszkedni a csapatba, de a többiek megkönnyítették, mert ott is egy támogató, jó közeg van mind a játékosok, mind az edzők részéről.
Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
Szeretném kihozni magamból a legtöbbet, ez nem tudom hova lesz elég, de mindent megteszek, hogy fejlődjek és minél messzebb jussak. Szeretném ha a sport mindig az életem része lenne, emellett pedig az iskolában is jól szeretnék teljesíteni és később tovább tanulni.
Mit üzennél azoknak, akik most kezdik a Kis-Pingvinben a vízilabdát?
Akik most kezdik a vízilabdát a pingvineknél, azoknak azt üzenem, hogy a legjobb helyen vannak. Legyetek kitartóak és szorgalmasak, nem lesz könnyű, de a jó munkának meg lesz az eredménye!