Az elmúlt egy év szinte mindannyiunk életében meglehetősen rendhagyó volt, nem volt ez máshogy a miénkben sem, hiszen még szinte el se kezdhettünk visszaszokni a hétköznapi kerékvágásba újra elszakítottak minket természetes élőhelyünktől – a víztől. Így nem csoda tehát, hogy több, mint fél év kényszerpihenő után határtalan lelkesedéssel vártuk a nyarat, hogy újra együtt lehessünk, és újra azt csinálhassuk, amit a legjobban szeretünk. Láthatóan ez a gyerkőcök esetében se volt máshogy, hiszen a megszokott négy hét helyett idén hat héten keresztül táboroztunk a Kastélydombi uszodában – négyet nyár elején, kettőt pedig mintegy nyárzáróként a végén. Ez idő alatt rengeteg régi és új Kis-Pingvinnel tölthettük együtt az időnket, és soha egy percet nem unatkoztunk, a napi két úszás mellett rengeteg sportprogram és kreatívkodás fért bele az időnkbe, tanulhattak focizni, zumbázni és röplabdázni a srácok, és igazi vérre menő kidobós-csatákat is folytattak. Készítettünk halacskát, medúzát és teknősbékát a délutáni kézműveskedés keretein belül, melyek ide-oda mozgó szemükkel osztatlan sikert arattak, a kreativitásnak még az sem szabva határt, hogy ezek az állatkák határozottan nem egy vagy három szeműek – mindenki beletette a saját fantáziáját, ezzel is megmutatva, milyen jó fej srácaink is vannak.
Heti szinten bizonyították a gyerekek, milyen versenyszellem is dolgozik bennük, hiszen a sorversenyek és kincskeresések alkalmával kicsik és nagyobbak együttes erővel és igazi csapategységben igyekeztek minden feladatot minél hamarabb megoldani, egymást segítve és bíztatva, hogy aztán elnyerhessék méltó jutalmukat – a gumicukrot.
Mindemellett külön öröm volt számunkra, hogy az idei évben is megrendezésre került a Fitt-Pingvin tábor, ahol ebben az évben is egy héten keresztül ismerkedhettek a résztvevők az egészséges életmóddal és kipróbálhatták magukat számos sportban is – természetesen többek között az úszásban és vízilabdában.
A vízilabdát említve pedig nem hagyhatom ki azt se, hogy három héten keresztül vízilabda előkészítő táboraink is voltak, ahol a legkisebbek ismerkedhettek meg az egyik legsikeresebb magyar sport alapjaival, tanulhattak az elméleti részéről, fejleszthették labdakészségüket szárazon és vízen egyaránt, és betekintést nyerhettek egy igazán izgalmas sportág világába. Az igazán szerencsések augusztusban még egy olimpiai bronzérmet is kezükbe vehettek, és lehetőségük nyílt arra, hogy a női válogatott egy tagjának, Leimeter Dórának tehessék fel kérdéseiket. Hiszen igazán motiváló lehet a tudat, hogy a kemény és alázatos munka végül meghozza gyümölcsét, és az, hogy a céljainkat elérjük-e nem múlik máson, kizárólag saját magunkon.
Mindezeken túl, aki hozzánk látogatott soha nem távozott üres kézzel, az általuk készített kézműves darabok, színezők, karkötők és rajzok mellett kulacsokat és tornazsákokat is kaptak, illetve minden hét végén elismerve kitartó és szorgalmas munkájukat oklevélben is részesültek – mert valljuk be, heti tíz úszás teljesítése nem kis feladat.
Összességében ez a nyár is – ahogy mind, ha jó társaságban tölti az ember – gyorsan eltelt, rengeteg felejthetetlen emléket és szívmelengető pillanatot hagyva maga után, azonban egy percre se csüggedünk, mert tudjuk, a tanév is rengeteg kihívást és élményt tartogat számunkra, jövőre pedig biztosan találkozunk újra, hogy megint egy hatalmasat szórakozhassunk.
